R-FLOW 1.2 - site-specific light installation 
LIGHT REVOLUTION exhibition, Light Art Museum, Budapest, Hungary, 2022
Exhibited at multiple venues in various installation formats since 2016.
R-FLOW 1.2 is a modular loop installation consisting of text display devices supported against a wall using LED lighting. The displays are positioned side by side so that only the backs of the displays are visible. In the installation illuminated signs and familiar props of urban spaces, which are designed to tempt people to consume more with their banal messages, compete with each other and appear as utilitarian objects taken out of their original context. 
By gesturing the texts running on a matrix of light bulletin boards towards the inside of the wall Szigeti also hides the message they carry and ultimately strips them down to a meaningless, abstract visual experience. Words and phrases are rendered illegible and transformed into a continuous pulsing stream of red light. The perceived or real narrative content is relegated to the background and transformed into a mystical, elusive phenomenon.
Szigeti’s installation takes an absurd approach to language by identifying light as a medium appropriated for his work with a code that can convey critical meanings or questions that are kept secret. By deconstructing these concrete but anonymous messages, the artist reflects on a problem that is both liberating and thought-provoking. Ultimately, the work articulates an irony through which it points to the post-conceptualist legacy of an advertising industry appropriated for social activism (including the radical political interventions of Jenny Holzer, Barbara Kruger, and Hito Steyerl) by questioning it in a new context.
Márton Orosz, art historian

R-FLOW 1.2 - helyspecifikus fényinstalláció (6db LED kijelző)
A FÉNY FORRADALMA kiállítás, Light Art Museum, Budapest, 2022.
Több helyszínen bemutatva, különböző installációs formákban, 2016-tól.
Az R-FLOW egy moduláris hurokinstalláció, ami a falnak támasztott, LED világítást használó, szöveges megjelenítő eszközökből áll. A kijelzők úgy vannak egymás mellé helyezve, hogy csak a hátoldalukat látjuk. Az installációban a fényreklámok, a városi terek ismerős kellékei, amelyek rendeltetésük szerint banális üzeneteikkel, egymással versengve csábítanak a fokozott fogyasztásra, eredeti kontextusukból kiragadott használati tárgyakként jelennek meg. Azzal a gesztussal, hogy Szigeti a fénypontok mátrixából álló fényújság-táblákon futó szövegeket a fal belseje felé fordítja, az általuk hordozott üzenetet is elrejti és végső soron egy jelentés nélküli, absztrakt vizuális élménnyé csupaszítja le. A szavak és mondatok olvashatatlanok maradnak és egy folyamatosan pulzáló vörös fényfolyammá alakulnak át. A vélt vagy valós narratív tartalom a háttérbe szorul és egy misztikus, megfoghatatlan jelenséggé minősül át. 
Szigeti installációja abszurd módon viszonyul a nyelvhez, amennyiben a fényt mint a mű számára kisajátított médiumot egy olyan kóddal azonosítja, ami képes lehet a kritikus jelentések vagy titokban tartott kérdések közvetítésére. Abból adódóan, hogy a művész ezeket a konkrét, de anonim üzeneteket dekonstruálja, egy olyan problémára reflektál, ami egyszerre felszabadító és elgondolkodtató. Végső soron a műben egy olyan iróniát fogalmaz meg, amelyen keresztül a társadalmi aktivizmus számára kisajátított reklámipar posztkonceptualista örökségére (köztük Jenny Holzer, Barbara Kruger és Hito Steyerl radikális politikai intervencióit) mutat rá úgy, hogy új kontextusba helyezve kérdőjelezi meg azt.
Orosz Márton művészettörténész

Back to Top